συνεκτέον
συνεκτέον, adj. verb. de συνέχω.
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 845 du fac-similé
συνεκτέον, adj. verb. de συνέχω.
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 845 du fac-similé