βραθευτής
βραθευτής, οὔ (ὁ) c. ἰ6 préc. [βραδεύω].
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 171 du fac-similé
βραθευτής, οὔ (ὁ) c. ἰ6 préc. [βραδεύω].
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 171 du fac-similé