κτεάτειρα
κτεάτειρα, ας; adj. f. qui possède [χτέαρ].
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 526 du fac-similé
κτεάτειρα, ας; adj. f. qui possède [χτέαρ].
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 526 du fac-similé