μονόθεν
μονόθεν, adv. d’un seul côté [μόνος, -θεν].
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 590 du fac-similé
μονόθεν, adv. d’un seul côté [μόνος, -θεν].
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 590 du fac-similé