Grec ancien

ἅμαρτον

ἅμαρτον, αο. 2 poét. ἀἀμαρτάνω, &-ukpTrupos, ος, ov, sans témoin [ἀ, μάρτυρ].

Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 50 du fac-similé