ἀνασχεθέειν·εῖν͵
ἀνασχεθέειν-εῖν͵ inf. αο. ἃ poët. α᾽ ἀνέχω.
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 72 du fac-similé
ἀνασχεθέειν-εῖν͵ inf. αο. ἃ poët. α᾽ ἀνέχω.
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 72 du fac-similé