συντυχικός
συντυχικός, ἡ, ôv, fortuit [συντυχία].
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 854 du fac-similé
συντυχικός, ἡ, ôv, fortuit [συντυχία].
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 854 du fac-similé