χρονιστέον
χρονιστέον, adj. verb. χρονίζω.
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 979 du fac-similé
χρονιστέον, adj. verb. χρονίζω.
Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français (Hachette, 1919), page 979 du fac-similé